Rólam

1981-ben születtem Egerben, és 2011-ben végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán. Jelenleg a Balaton-felvidéken élek és alkotok.

Többféle témám volt már, festettem  absztrakt képeket, vizsgáltam a női szerepeket és a giccs jelenségét a munkáimon. Munkáim többségére azonban általánosságban jellemző a merész, gyakran színkontrasztokra épülő kolorit és az absztrakció. 2019-ben tájképi alapú absztraktokat kezdtem festeni.

Muladi Brigitta művészettörténész így ír ezekről a festményekről: „Bodolóczki Linda pár éve hagyta el Budapestet és költözött a Balaton-felvidékre. Inspirációs forrása így lett a táj, a tó, a maga folyton változó változatos geológiai, atmoszferikus és növényi környezetében, és mint egy idealizált, történeti műfaj témája. Bodolóczkit mégsem a tradicionális tájképfestészet érdekli, hanem a látott kép struktúrája. A nagyobb, különböző tulajdonságú képszerkezeti egységeket szétszedi, és nonfiguratív mezőnként, mint egy kifestőkönyv kirajzolt rajzát tölti ki. A különbség az, hogy az eltérő mezők kontúrok nélkül olvadnak egymásba. Az így keletkezett dinamikus formákból, mintázatokból felépített vizuális egység csak formáival idézi fel a Badacsony vonulatait, a felhők mozgását és a naplemente változó színorgiáit … A művész merészen emel be a műbe különböző iskolákat, festésmódokat. Mértani pontossággal szerkesztett és szinte automatikus gesztussal alakított felületek váltják egymást átmenet nélkül. Mint ahogy a művész mondja: „a készítés folyamata és az anyaggal való játék van a középpontban. A színek kavalkádja, és a többféle festészeti technika megjelenítése káoszt teremt, én ebben a magam teremtette káoszban hozok létre egy sajátságos harmóniát.” Az így keletkezett, tulajdonképpen konstruktív képek – a szerkezetet figyelő szem termékei. A szín és formagazdag faktúrákból keletkező, az absztrakt geometrikus és organikus folthatásokból építkező formáit bátran egymás mellé helyező festészet meglepő harmóniákat képes teremteni.”

2021-ben elhagytam a tájképi alapot, és a munkáimon kizárólag expresszív és geometrikus formák jelentek meg. A két festészeti iskola teljesen ellentétes: az egyik öntörvényű, a másik pontos kiszámítható, matematikai. Számomra az énünk folyamatosan harcot vívó spontán és szabálykövető részét jelenítik meg.

Bodolóczki Linda legújabb sorozatán a táj emléke fokozatosan háttérbe szorul, és a viszonyítási rendszert adó horizontvonal eltűnésével a néző egyre inkább imaginárius terekben találja magát, melyek a festő érzelmi, hangulati és indulati változásainak kivetüléseiként is értelmezhetők. A merész színtársítások, és az egymással vitatkozó festői minőségek illuzionisztikus terét a fröcskölt festék szinte felrobbantja, a kompozíció szétesik. Így a festményt korábban meghatározó harmóniát a dinamizmus, a feszültség és a bizonytalanság érzése váltja fel – írta a képekről Schneller János, művészettörténész.