Rólam

1981-ben születtem Egerben, és 2011-ben végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán, Radák Eszter osztályában. Jelenleg a Balaton-felvidéken élek és alkotok.

„A festészet klasszikus eszköztárában a geometria és az expresszív, spontán festőiség összeegyeztethetetlen volt. Az utóbbi évtizedek, a 60-as 70-es évek irányzatait újra felfedező műfajokat mixelő, újgeometrikus hullámában sem egyértelmű a két terület együttes alkalmazása” – írta Muladi Brigitta művészettörténész. Számomra mindkettő egyszerre releváns, és együtt olyan kifejezési rendszert adnak, amellyel korszakunk kibékíthetetlen, ellentmondásos eseményei, hatásuk kifejezhetőek.

Évek óta festői gyakorlatom az expresszivitás és a geometria együttes használata egyetlen kompozíción belül. A két festői módszer kiegészítői egymásnak: az előre megtervezett, stabil geometrikus alakzatok alapot szolgáltatnak az spontán alakuló gesztus számára, ami az adott pillanat kitörölhetetlen nyomát, véletlen és sokszor irányíthatatlan formát hagy a vásznon. A két ellentétes kifejező eszköz együttes használata leírhatja az ember érzelmi állapotának teljes palettáját.

Korábbi képeimen a gesztust és a geometriát „kevertem”, vagyis egy vásznon belül rétegekben egymásra festettem. A legfrissebb munkáimon ezek egymástól elkülönülve jelennek meg: a vásznat különböző formájú, nagyságú mezőkre osztom, és határaikon belül a két módszer teljes szabadságot kap. A vásznakon újabban megjelenő töredezettség oka az, hogy a figyelmem az érzelmi állapotaim megfigyeléséről és megjelenítéséről átterelődött az általánosan vett egyénre ható világ percepciójára. Sokszor azt érzem, hogy a teljes káosz korában élünk. A képeimen ezt töredezettséggel, többféle festői módszerrel, és a színekkel szeretném elérni. A több nézőpontú, többfókuszú kép, zavart kelthet a nézőben, egy munkán egyszerre több egységet kell értelmeznie. Ezek a kisebb képrészek nincsenek elválasztva egymástól, nem mindig egyértelmű, hol kezdődik az egyik és végződik a másik. Az alap a gesztus és a geometria, viszont folyamatosan próbálok újabb – a káoszt növelő – képi eszközt bevonni, és a színekkel: az irizáló vagy épp komplementer színekkel is erősíteni a káosz érzését.

„Az egy-egy képen belüli szomszédos kompozíciók egymásra felelnek, bizonyos motívumok áthajolnak, mint a sorátlépések a versben. A komponálás fragmentáltsága új és új konstellációk létrehozására ösztönzi magát a szemlélőt is. A különféle gesztusok, léptékváltások, a síkszerű és térbeli hatások szimultán alkalmazása mozgalmasságot kölcsönöz Bodolóczki Linda festményeinek. A kiállításon szereplő művek többcsatornás videók képzetét keltik, amelyeken egyszerre többféle látvány zajlik. Arról tanúskodnak, hogy a látvány nem statikus, hanem esemény.” – írta a munkákról Mészáros Zsolt művészettörténész.